HU EN

A CSALÁD

Minden régi, nagy múltú városnak megvannak a várossal élő, öregedő és megújuló családjai.

Az egyik ilyen a miénk is. A Vesztergombik élete szorosan és elválaszthatatlanul egybeforrt Szekszárddal.

Az a családi címer, amit a címkéinken is használunk, az 1700-as évek elejéről származik. Ennek tanúsága szerint a családunk igen régóta művel szőlőt és készít belőle bort.

Szekszárd első hegybíróját Vesztergombi Györgynek hívták, ami abban az időben a magas szakmai elismertség mellett a széleskörű társadalmi elismertséget is jelentette. Fontos hivatal volt, ahogy ma is az, hiszen akkor merült fel először az igény, hogy rendszerbe fogják a szőlőhegyen dolgozó gazdákat és az ott megtermelt bort nyilván tartsák. Ettől az időtől találhatók konkrét számok a szekszárdi borokról.

Mindemellett fontos megemlíteni, hogy a Vesztergombi család klasszikus nagyparaszti gazdaságot birtokolt. Ez a vertikum szinte minden ágát tartalmazta, a gabonatermesztéstől a fűrészüzemen keresztül, a szőlőművelésig. Ez utóbbi a tevékenység csúcsaként és keretbe foglalójaként mindig fontos szerepet kapott.

Az előző rendszer nem támogatta a családi gazdálkodást és a minőség centrikus gondolkodást. Nem tette könnyebbé a család életét az sem, hogy nagyapám id. Vesztergombi Ferenc koronaőrként szolgált a II. Világháború idején, és mint ilyen rendszeridegen elemnek, szinte mindenét elvették, erőszakkal a tsz-hez csatolták. A megmaradt szőlőterületek, az akkoriban engedélyezett fejenkénti 800 öl, a személyes fogyasztáson túl fontos feladatként őrizték a családi hagyományokat. Minden ősszel a szüret volt talán a legfontosabb családi találkozó, ahol jó hangulatban adtak hálát a termésért. Készült vörösbor, amit hordóban érleltek hosszabb ideig, készült siller, amit naponta fogyasztottak, és készült fehérbor is hagyományosan. Az ilyen szüreteken szinte észrevétlenül lett a fiatal generáció is a szekszárdi szőlőhegy ismerője, rajongója.

Édesapám Vesztergombi Ferenc is így fordult a borász szakma irányába. A kecskeméti borászati főiskola elvégzése után néhány évig más borvidéken csiszolta tudását, majd hazatért és az akkoriban egyetlen lehetőségként jelen levő Állami Gazdaságban kezdett borászkodni.

Amikor megtörtént a rendszerváltás, kinyílt a lehetőségek tárháza. A privatizáció segítségével visszakaptunk 10 hektár szőlőterületet és egy Kadarka utcai pincét. Ezekre alapozva 1991-ben megalapította a mai napig működő családi vállalkozásunkat.

1993 fontos évszám nekünk, hiszen ekkor választották meg Vesztergombi Ferencet az „Év Borásza” -nak. Harmadikként nyerte el ezt az igen rangos elismerést, ami akkoriban nem csak borász szakmai érvek, az elkészített borok minősége okán került kiosztásra, hanem szólt a borvidékért, a borvidéken épülő borász közösség érdekében végzett munkának is. Ez utóbbi abban az időben talán nehezebb, emberpróbálóbb feladat volt, mint a birtok fejlesztése.

Szekszárd városa is úgy gondolta, hogy értékelendő az elvégzett munka. Édesapám megkapta a Közjóért kitüntetést, majd nem sokkal később a megtisztelő Szekszárd Város Díszpolgára címet.

Az évek múlásával a területek növekedtek, ahogy én is. Természetes módon illeszkedtem be a napi munkákba, miközben elvégeztem az első főiskolám, ami egy marketing szakos agrármérnöki diplomát adott. Ezután következett a szakmailag fontosabb végzettség. Szőlész borász szakmérnök lettem a Kertészeti Egyetemen. (akkor éppen Szent István Egyetemnek hívták) E közben töltöttem el egy szüreti időszakot Ausztráliában, ami fontos tapasztalatokkal és tudással gazdagított. Amikor csak lehetőségem nyílik továbbra is nyitott vagyok a nemzetközi szakmai tapasztalatok megszerzésére.

Ma édesapámmal és édesanyámmal Piroskával próbáljuk elvégezni a borászat irányításának feladatait. Az új generáció is próbálgatja magát és ismerkedik a pince, a szőlő hangulatával.

A BIRTOK

Jelenleg 27 ha szőlőterülettel rendelkezünk. Ennek a nagy része újratelepített, viszonylag fiatal szőlő, de ezek között is sorban lépnek a felnőttkorba az ültetvények.

Fontos és szükséges dolog volt a régi nagyüzemi ültetvények leváltása a korszerű új telepítésekre.

Jelentősen megnőtt a hektáronkénti tőkeszám, hiszen a régi ültetvényekben erősen leromlott állapotú 2-2500 tőke próbálta a nekünk tetsző minőséget produkálni, addig az új telepítéseken fekvéstől függően 4-5000 tőkével számolhatunk. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy az új telepítések esetében biztosak vagyunk abban, hogy milyen szőlő terem. A régi tsz szőlőkben ez nem volt azért ennyire egyértelmű.

Lényeges dolog még, hogy a megnövekedett tőkeszám mellett a nekünk tetsző módon tudjuk a terméskorlátozást végezni.

Úgy gondoljuk, hogy a Szekszárdi borvidék legjobb dűlőiben rendelkezünk területekkel.

 

Kerékhegy


Merlot
Kadarka
Shiraz
Cabernet Franc
Malbec 
Olaszrizling

 

Hidaspetre


Kékfrankos

 

Bodzás



Merlot
Cabernet Sauvignon

 

Porkolábvölgy


Kékfrankos

 

Szarvastető  


Merlot
Pinot Noir
Cabernet Sauvignon

 

Leányvár


Királylányka
Kékfrankos
Pinot Noir

 

BORVIDÉK

Szerintünk az ország legszebb és legjobb borvidéke.

Ott ahol a „hegy” a síkkal összeér, és ahol a Duna és a Sió vize mossa a „hegy” lábát, ott találod a Szekszárdi borvidéket.

Több nagyobb völgy és ezek kisebb nagyobb mellékvölgyei adnak a vidéknek mással nehezen hasonlítható hangulatot. Ezzel földrajzilag is igen változatos képet mutatva, de ami nekünk talán fontosabb, a megtermelt boroknak is ritkán látott változatosságot adva.

Vörösbor termő vidékként a termelt szőlők nagy része, kb 70%, kékszőlő.

A kevés kivételtől eltekintve, szinte minden európában termelt kékszőlő fajta jól érzi magát szekszárdon, de a fehér szőlő is megtalálja itt az otthonát.

Tradicionális fajtaként a kékszőlők közül a Kadarkát kell kiemelni, a fehéreket az Olaszrizling képviseli.

#vesztergombipince
Kezdőlap | Kapcsolat | Impresszum | ÁSZF | Partnereink
www.vesztergombi.hu | Copyright © 2017 Minden Jog fenntartva | Látogatók: 40232